„Örülök és vigadok neked, zengem nevedet, ó, Felséges!” (Zsolt 9,3)

Különbözőképpen kezdjük ezt a mai napot is. Biztosan vannak, akik teljesen magukévá tudják tenni a zsoltáros örömujjongását, mert az élet  napos oldalán járnak. Sajnos mindig vannak, akiknek életét felhők árnyékolják, mert betegségükben gyógyulásra várnak, nehéz anyagi körülmények között keresik a megoldást, megromlott emberi kapcsolatokban óhajtják az újrakezdés lehetőségét, és még mennyi minden lehet, ami miatt nem tud az ember tiszta szívvel örvendezni és vigadni. Az életkörülményeket tekintve valóban nem mindenki tud azonosulni a mai igével. A zsoltáros örömének és vigadozásának a forrása azonban nem az életkörülménye, hanem a Felséges! Istennek örül, Neki vigadozik, az Ő nevét zengi. Ebben pedig mindnyájan egyek lehetünk. Örüljünk és vigadjunk a mi Krisztusunknak, zengjük nevét, azért mert velünk van! Az ő jelenléte ugyanis biztosítéka lehet minden gondunk, problémánk megoldásának. Hiába van mindenünk, ha nincs Krisztusunk, de mindenünk meglehet Benne és Általa! Ámen.