"Hirdetem az Úr kegyelmének esztendejét, Istenünk bosszúállásának napját..." (Ézs.61,2)

     Kezdetektől fogva máig folyamatosan méricskéli az ember a maga sajátos módján teremtő Istenének dolgait. Az Éden egésze szemben két fával, Ábel oltárának füstje szemben a Kainéval, a szomszéd kertjének zöldje szemben az enyémmel... Anélkül, hogy csak egy pillanatra is bepillantottunk volna Isten terveibe, vagy legalább képesek lennénk átlátni a világmindenséget, mindenkor készek vagyunk véleményt alkotni mindenről, ami körülöttünk, vagy velünk történik. Bosszúálló volna Isten? - kérdezhetik sokan, olvasva az igét, és talán máris kész a sajátos válasz: akkor nekünk nem kell! Hogy komoly aránytalanságot mutat a próféta a kegyelem és a bosszúállás között, az mellékes. Háromszázhatvanöt napon át szívesen fogadjuk a kegyelmet, de az elszámolás elől elsunnyognánk. Ugye mégsem? Ugye nem vagyunk ennyire felelőtlenek, sőt inkább imádsággal, buzgósággal akarunk szolgálni mindenkor. Ámen.