"Krisztus Jézus megtörte a halál erejét, és az evangélium által világosságra hozta az elmúlhatatlan életet." (2Tim.1,10)

       Sokszor elgondolkodtam már rajta, hogy évezredeken át úgy éltek az emberek, hogy nem láthattak, de még csak nem is gondolhattak túl a halálon. Csak Istent tudhatták örökkévalónak, ők maguk, mint egy cellába zárt rab tekintettek az örökkévalóságra, a szabadulás reménysége nélkül. Krisztus Jézus megnyitotta a cellák ajtaját, amnesztiát szerzett mindannyiunknak a maga vérén. És mégis, mintha ugyanazzal a reménytelenséggel néznénk a rácsokon keresztül a szabad világot, hátat fordítva a nyitott ajtónak. Ahelyett, hogy kisétálnánk, a szörnyű börtönkörülményekre panaszkodunk. Ahelyett, hogy az örökkévalóságnak építkeznénk, cellánkat próbáljuk csinosítani. A fogságban tartott vadállat is nehezen hiszi el, hogy szabad, amikor próbálják kiereszteni. De legalább próbálgassuk, ízlelgessük, vegyük észre a felkínált lehetőséget. Ámen.