„Azt gondoltam, hogy félni fog engem, és megfogadja az intést...” (Zof 3,7a)

  Tegnap reggel tömény köd ülte meg a tájat. Aztán, szépen kitisztult és mindent betöltött az őszi Nap fénye. Alkalmanként életünkre is rátelepedik a kétség, a bizonytalanság ködös, nyomasztó hangulata, amibe szinte beleveszünk. Olyan világot élünk, hogy egyre ritkábban látunk tisztán. Az informáltság tömkelegéből nehéz kihámozni, hogy melyek a valós és melyek a légből kapott értesülések. Életünk gyorsan változó képeibe, a snittekbe naponta eltévedünk. Intő jelek ezek, naponta figyelmeztetnek erőtlenségünkre.
  Megfogadjuk vagy mellőzzük? - ezt kérdezi az igében Zofóniás próféta által az Úr. Ha a megfejthetetlentől és így kiszámíthatatlantól tartunk - amikor istenfélelemről beszélünk - akkor ismét ugyanolyan lesz napunk, mint tegnap volt. Áthatolhatatlan köd telepedik életünkre. Viszont, ha az irgalmas Isten intését megfogadjuk, ha az Úrban bízunk, fokozatosan kitisztul körülöttünk is minden. Ragyogjon ránk a Világ Világossága ma is, hogy el ne vesszünk. Ámen.