"Ezért meghajtom térdemet az Atya előtt, akiről nevét kapja minden nemzetség mennyen és földön..." (Ef 3,14-15)

  Sok minden kiveszőben van. Az aktuális trend szerint elsősorban a veszélyeztetett állatfajokra figyel a világ. Pedig számtalan szokás, hagyomány és mesterség is ott tolong a kiveszésre ítéltek képzeletbeli lajstromán. Vannak még fazekasok? Hallottunk róluk, Korondon akad talán egy-egy példány mutatóba. Hát cipészek, csizmadiák? Itt-ott van még egy-két fellelhető példányuk, de sorold nyugodtan a kiveszőben lévők közé. Vannak még istenfélő hívek? Lehet, hogy ők is vannak, léteznek még, de bizonyára eltűnőfélben. Ilyen és hasonló gondolatok gyötörnek naponta. Nemcsak a hivatásom okán, de egyszerű hívő emberként, aki térdet hajt ma is az Atya előtt. 

  Tényleg hiszem, hiszed, hogy Tőle származik minden méltóságod, minden áldás, ami teljessé teszi a földi életet és reménységgel tölt be, ha az örökéletre gondolsz. Hiszed még és kész vagy megvallani – Hamletet megidézve - ez itt a kérdés. A válasz pedig ott van, a Te szívedben is. Ámen.