„Az igaz megérti a nincstelenek ügyét…” (Péld 29,7)

A megértés akkor válik hangsúlyossá egy ember életében, amikor neki van rá szüksége. Ameddig van egy megfelelő anyagi biztonság, ameddig van egészség, amíg az erő testiekben-lelkiekben elegendő, ameddig valamiben nincs hiány, míg nem érzi magát nincstelennek valamilyen formában, addig a megértés mások felé irányul csupán és hát ennek vannak feltételei, mert akkor adni kellene, segíteni kellene, támogatni lenne szükséges a másikat. Ilyenkor az ember keresi a nincstelenben a hibát, a tévedést, hogy hol rontotta el, miért nincstelen. Az igaz ember, aki nem önmagától igaz, hanem az által, hogy az egyetlen Igaz, azaz Isten útmutatása szerint gondolkozik, mérlegel, hoz döntést magára és a másik emberre nézve, megérti a nincstelent. Megérti, hogy akár rossz döntései miatt, akár tőle független okok miatt lát szükséget valamiben, azért került az útjába, a látókörébe, mert Isten azt akarja, hogy éppen ő általa segítsen. Az igaz megérti, hogy ő az Úr gondviselése által nem lát szükséget, így abból, amit kapott, mások felé kell szolgáljon. Ma is lehetőségünk van Isten útmutatásait tanulni és szolgálni a nincstelenek felé. Ámen.