„Nem vétkeink szerint bánik velünk, nem bűneink szerint fizet nekünk.” (Zsolt 103,10)

Nem csak a zsoltáros tapasztalata, felismerése ez, hanem a mienk is. A kérdés az inkább, hogy miként reagál erre az ember. Ugyanis vissza is lehet ezzel élni, könnyelműen azt mondani, hogy vétkezhetek, mert úgy is megbocsát nekem Isten, de lehet hálával és alázattal tekinteni Rá és igyekezni elkerülni a bűnöket, mert érezzük, milyen jó velem az Úr. Nagy felelősség, hogy mit kezdünk az Isten szeretetével. Nagy felelősség, hogy tudjuk-e ebben is követni Krisztust. Mert jó megtapasztalni azt is, amikor a másik ember Istenhez hasonlóan nem vétkeink szerint bánik velünk, nem bűneink szerint fizet nekünk, hanem szeretettel fordul felénk, akkor is, ha megbántottuk, rosszat tettünk vele, de ugyanilyen jó másnak is megtapasztalni részünkről, hogy hibái, tévedései vagy éppen szánt szándékkal ellenünk elkövetett bűnei ellenére, megbocsátással és szeretettel fordulunk felé. Krisztus útmutatása szerint: legyünk tökéletesek, miként a mi mennyei Atyánk tökéletes. Ámen.