"Mert megparancsolja angyalainak, hogy vigyázzanak rád minden utadon, kézen fogva vezetnek téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőben." (Zsolt 91,11-12)

     Meg sem tudom számolni, hány énekünk tesz bizonyságot Isten oltalmáról, és biztat a reményre, bizalomra, hitre. Nem egy közülük közkedvelt, sokak által a mindennapokban is énekelt, dúdolt szöveg és dallam. A 91. zsoltár nem tartozik közéjük. Jómagam még sohasem énekeltem - mostanig. Miért ennyire mellőzött ez a nagyon is erős üzenetet hordozó zsoltár? Talán azért, mert túl hamar túltesszük magunkat Isten szabadításain. Túl hamar elhalkul bennünk a hála, és nem változik át örömmé, derűvé, állandó bizonyságtétellé. Nem azt látjuk meg, hogy Isten angyalai vigyáznak ránk, hanem azt, hogy már megint ott egy kő... Ízlelgessük, tudatosítsuk, örömmel éljük meg, hogy Isten szüntelenül vigyáz ránk! Ámen.