„És azokat választotta ki Isten, akik a világ szemében nem előkelők, sőt lenézettek, és a semmiket, hogy semmikké tegye a valamiket, hogy egyetlen ember se dicsekedjék az Isten színe előtt.” (1Kor 1,28-29)

 Vannak egyszerű hétköznapi dolgok, amelyekkel szívesen büszkélkedünk. Úgy véljük, hogy az otthonunk, az autónk, a használati tárgyaink, esetleg a ruhatárunk, vagy értékes ékszerek teszik különlegessé életünket. Talán a tárgyi értékeinknél is többre értékeljük a lelki és szellemi javainkat. Elégedettséggel tölt el, ha jó eredményt érünk el, ha békességben fekszünk és kelünk, ha jó az erőnlétünk és kiváló az egészségünk. Néha büszkék vagyunk a humorunkra, a gondolkodásmódunkra, vagy éppen hitünk tesz elégedetté. Nem is lenne baj, ha olykor nem váltana mindez önelégültségbe. 

  Az apostol, a damaszkuszi úton átélte, hogy mit jelent semmivé lenni. Aztán azt is, hogy a damaszkuszi Egyenes utcában miként veszi gondjaiba - Isten akaratának engedve - Ananiás, akit korábban lenézett, megvetett és üldözött. Akit Isten mégis kiválasztott, ahogyan őt, Pált is kiválasztotta. Miért ne hinnéd, hogy te is Isten választottjai közé tartozol? Miért ne hinnéd ma is, hogy ez teszi különlegessé az életet, függetlenül attól, hogy mit értél el és mit gondol rólad a világ? Ámen.