„Hogy is lehetne igaza az embernek Istennel szemben? Ha kedve támadna vele perbe szállni, ezer kérdés közül egyre sem tudna válaszolni.” (Jób 9,2b-3)

  Az „embereknél lehetetlen” néha úgy érvényesül, hogy képtelenek vagyunk feladni álláspontunkat. Néha előfordul, hogy pont ez az állhatatosság, ez a megingathatatlan, kitartó bizonyosság odavezet, hogy igaznak fogadjuk el azt is, ami ellen ezer érv szól. Vajon Istennél is lehetséges? Meggyőzhetjük az Urat, hogy emberi jogaink, megingathatatlan érveink, megkérdőjelezhetetlen bizonyítékaink vannak az Isten valamelyik kijelentésével vagy döntésével szemben?

  Jób életéhez hasonlóan vannak olyan mélységek, amelyekben legszívesebben ezt tennénk. Vitáznánk, érvelnénk, bizonygatnánk, hogy: "Uram, rossz döntést hoztál ügyemben". Néha kedvünkre is van így perelni Istennel. Pedig még arra az egyszerű kérdésre is nehéz felelnünk, hogy: Miért adta fel a bűnben élő emberért mennyei dicsőségét, amikor Krisztusban eljött erre a világra? Hogy nekünk életünk legyen. Hogy sem magasság, sem mélység sem jelenvalók sem következendők el ne szakíthassanak az Ő szeretetétől.

    Ámen.