„Istenem, te tudod, milyen balga voltam, vétkeim nincsenek elrejtve előtted.” (Zsolt 69,6)

  A vétkeink, bűneink felismerése, de még a megvallása sem erény, inkább egy nagyszerű lehetőség arra, hogy elinduljon az a folyamat, amely valós változást eredményezhet életünkben. A zsoltáros ráérez erre. Egy dolog felismerni, hogy vétkeink, bűneink a „balgaság” bizonyságai. Egészen más eljutni arra a felismerésre, amit a szép bűnbánati énekben így vallunk meg: 

    „Ha a világ nem tudná is számos bűnömet 

   Teelőled elrejtenem semmit sem lehet…” (MRÉ 302/2)

Legfeljebb a balga meggondolatlanság, a buta elbizakodottság ringathat abban a bizonyosságban, hogy nem „látja Lelked minden bűnöm”. 

  Isten előtt ismertek, nyilvánvalóak vétkeink, mégis kegyelemmel közeledik a bűnös emberhez. A gyógyulás kezdete a bűnbánat, a Megváltó Krisztusunkban pedig bocsánatot nyertünk. Engedjük, hogy ma is az istenfélelem, a bölcsesség útján vezessen Igazsága és Lelke által. Ámen.