Pál írja: „De mivel Isten mind e mai napig megsegített, itt állok, és bizonyságot teszek...” (ApCsel 26,22)

   Pál apostol egy földi ítélőszék előtt áll. Szavai ma is élő bizonyságai annak, hogy Isten új reménységre, új megbízatásra, új életre hív. Saját élettörténetéből is jól látja ezt. Hosszú utat tett meg - nemcsak testben, lélekben is – míg a damaszkuszi útról Festus és Agrippa elé került. A hosszú úton azonban mindvégig érezte, hogyan segíti őt Isten. Ha a segítséghez mérten, kell elhatározást, döntést hozni, vajon ma is ilyen bátor a hívő ember? Mert amolyan szállóige lett és sokszor felidézzük Luther Márton híres kijelentését a wormsi birodalmi gyűlésen: „Itt állok, másként nem tehetek!” Az előzményekhez hozzátartozik az is, hogy Luther előtte így érvelt: "Ha nem győznek meg a Szentírás és a józan ész alapján, nem fogadom el a pápák és zsinatok tekintélyét...". A reformált ember számára a mérce ma is ez kell legyen: Isten és az Ige tekintélye. Ha erről teszünk bizonyságot, akár hosszú, akár rövidebb útra indulunk megsegít Isten.

 Ámen.