„…az Úr […] utat készített a tengeren, ösvényt a hatalmas vízen át.” (Ézs 43,16)

    Az Úr csodásan működik - valljuk mi is, de a csodák természetéről azt tartjuk a szólás alapján, hogy három napig tart. Aztán feledésbe merül. Isten szabadítása viszont olyan csoda, amelyet nem lehet elfeledni. Egy nép létezése, egy ember üdvössége múlhat ezen. Az igében egy közel ezer évvel korábban megtörtént csodát idéz fel Ézsaiás próféta. Az egyiptomi fogság idején Izráel népe olyan események tanúja lehetett, amelynek emlékét a kollektív emlékezet hordozta évezredeken át, amelyre évente emlékeznek a kovásztalan kenyerek ünnepén azóta is. Akkor és ott a Veres-tengeren (Nádas-tenger) át Isten ösvényt nyitott népének a szabadulásra. Ebben az egykori csodának a megismétlődésében bíztak a Babilonba hurcoltak is. A próféciában elhangzik, hogy nem ugyanúgy, de szabadítást készített Isten a babiloni fogságban szenvedő népének is. Mi több, Krisztusban minden nép számára utat nyitott, hogy mi is dicsérő énekkel vallhassuk meg: „Ily tenger kín és baj között, az életem Te vagy.” (MRÉ 374. dicséret). Ámen.