„Hirdesd az igét, állj elő vele, akár alkalmas, akár alkalmatlan az idő, feddj, ints, biztass teljes türelemmel és tanítással.” (2Tim 4,2)

  Jézus esetében a virágvasárnapi események könnyen az alkalmas idő érzetét kelthetik bennünk. Most érdemes, most alkalmas az igével előállni. Hirdetni a sokaságnak, újabb követőket szerezni. A Márk evangéliuma szerint, Jézus ott és akkor mégsem találta erre alkalmasnak az időt. Jóllehet, bement a templomba és körülnézett, de mivel az idő későre járt visszatért Betániába. Fáradt lett volna már a tanításhoz? Nem voltak elegen a templomban? Hát, lehet spekulálni és ezen töprengeni. Az biztos, hogy a következő naptól folyamatosan tanított. Az intés, a feddés, a biztatás, a példamutatás mind részei voltak az igehirdetésének. Igét hirdetett nemcsak a szavak szintjén, de a cselekedetek és mindazon események szintjén, amelyek a Golgotáig szegélyezték útját. Ma is igy nyerhet igazán értelmet az apostoli tanítás. A testté lett Igét, Jézust a Krisztust képviselni alkalmas és alkalmatlan időben csak így lehet igazán hitelesen. Szavakkal és cselekedetekkel. Imádkozzunk azért, hogy tegyen késszé erre minket is az Isten. Ámen.