„Figyeljetek csak ide, szeretett testvéreim: vajon nem Isten választotta-e ki azokat, akik a világ szemében szegények, hogy hitben gazdagok legyenek, és örököljék azt az országot, amelyet Isten az őt szeretőknek ígért?” (Jak 2,5)

    Ha örökségről esik szó rendszerint anyagi értékeket, testi szellemi képességeket és lelki természetű jellemzőket értünk rajta. Többnyire érdemtelenül, sőt rendszerint érdemeink felett kapjuk az örökséget. Az örökség természetének pozitív jellege abban áll, hogy nem nekünk kell fáradozni érte. Csakhogy van másfajta örökség is. Lehet bizony adóságot is örökölni, testi és szellemi hiányosságokat is. Az Édenkert áldásait, mint az ember elsődleges örökségét kevésre értékelték ősszüleink. Az Isten iránti engedetlenség, a bűneset révén negatív jellegű örökségünk lett. Ma is igaz, hogy: „Nincsen igaz ember egy sem,… mind elhajlottak, valamennyien megromlottak, és nincsen, aki jót tegyen, nincs egyetlen egy sem.” (Róma 3,10.12). Éppen ezért érdemes Isten elhívására nagyobb figyelmet fordítani. Fontos hálát adni, hogy a megnövekedett bűn ellenére „bőségesebben kiáradt a kegyelem” és Megváltó Krisztusunk által a hitben ma is gazdagodhatunk. Ámen.