„Ezután [Jézus] eltávozott onnan, és szokása szerint az Olajfák hegyére ment. Követték a tanítványai is. Mikor pedig odaért, így szólt hozzájuk: Imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek!” (Lk 22,39–40)

   A rutin néha megkönnyíti az életet, de sokszor abból erednek a legnagyobb tévedéseink, hibáink is. Lukács szerint, az utolsó vacsora beszélgetéssel ért véget. Érdemes megfigyelni, hogy mennyi minden belefér egy ilyen „asztal-körüli” beszélgetésbe. Belefér a kíváncsi tanakodás: Vajon ki lehet az áruló? Belefér a tanítványok kivagyisága és versengése. A Péter erejét és képességét meghaladó nagy fogadkozás is. A beszélgetés elmaradhatatlan része az is, hogy Jézus megfeddi, helyreigazítja és felkészíti a lényegről megfeledkező tanítványokat. Mert a szokás hatalma érvényesül abban is, hogy Jézus az Olajfák hegyére megy és a tanítványok követik oda is. Jézus érzékeli, hogy a rutin könnyen kényelembe, sőt álomba ringatja őket. Ezért jogos és érvényes a figyelmeztetés: „Imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek!”. Ne feledjük az imádság ma is életet ment és a leválságosabb időkben is megtart a Megváltó Urunk közelségben. Ámen.