„Isten erőtlensége erősebb az emberek erejénél.” (1Kor 1,25b)

     A gazdag és a szegény Lázár történetében olvassuk, hogy "mi köztünk és ti közöttetek nagy közbevetés van" (Lk 16,26), ott ez a teremtett világ két szintje, a menny és a pokol közötti távolságra vonatkozik. Nyilvánvaló, hogy ha a teremtésben átjárhatatlan távolságok vannak, akkor a Teremtő és a teremtmény között is vannak ilyen áthidalhatatlan különbségek. Olvasunk ilyet a Szentírásban Istentől, hogy "belefáradtam a szánakozásba" (Jer 15,6), de ez nem Isten gyengeségét mutatja, hanem az ember bűnét. Soha a világ teremtése óta nem volt olyan pillanat, amikor a Teremtő ne lett volna teljes hatalmában, erejében. Még csak a mennyek országában lévő üdvözültekről sem olvasunk olyat, hogy pihenésre, kikapcsolódásra, alvásra volna szükségük. Földi életünk körülményei, állapotai, korlátai nem vonatkoznak az egész teremtésre, végképp nem a mi Mennyei Atyánkra. Éjjel és nappal, alkalmas és alkalmatlan időben, mindenkor az ő atyai erejének és szeretetének örvendezhetünk. Ámen.