„Ő (Isten) megment, megszabadít, jeleket és csodákat tesz égen és földön.” (Dán 6,28a)

Milyen bátorító, reménységet adó, hogy ennyi mindent tudhatunk Istenről. Elgondolkodtunk azon, hogy hogyan is jutottunk ezeknek az ismereteknek birtokába? A mi Istenünk nem a mennyből küldte le a Szentírást nekünk, nem angyalok munkája, mégis mennyei üzenet. Az Úr munkálkodott, az emberek megtapasztalták, felismerték az ő munkálkodását és elmondták, tovább adták, bizonyságot tettek róla, majd Isten választottaival leíratta, amit át akart adni üzenetként. Bár Dániel könyvéből szól ma az ige, de ez a bizonyságtétel, nem az oroszlánok verméből megszabadult próféta szájából hangzott el, hanem az egykor pogány Dárius király ajkáról. Ez két tanulságot hoz elénk. Az egyik, hogy úgy kell tudnunk krisztusi módon élni minden körülmény között, hogy mások életünket, élő hitünket látva felismerjék Krisztus munkálkodását, a másik, hogy nagyon fontos a saját istentapasztalatunkról beszélni. Ma te mit mondanál el a te Krisztusodról? Vedd számba tapasztalataidat Róla és mond el, "mert a teremtett világ sóvárogva várja Isten fiainak megjelenését." (Róm 8,19) Ámen.