„Ezért tehát nem azé, aki akarja, sem nem azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené.” (Róm 9,16)

Ha nem csak nézzük, hanem megfigyeljük az életünket, akkor észrevesszük, hogy Isten nemcsak napjainkhoz napokat told, hanem hanem tudásunkhoz is újabb ismeretet fűz. Talán a tegnapi üzenet kapcsán megfogalmazódhat bennünk, hogy miért nem fordul jóra valami az életünkben, mikor mi Krisztusban reménykedünk. Ma arra emlékeztet az ige által az Úr, amit már Mózesnek is megmondott: "Könyörülök, akin könyörülök, és irgalmazok, akinek irgalmazok." (2Móz 33,19) Ha nehéz is elfogadni, ez Isten szuverenitása. Ha nehéz elfogadni, akkor gondoljunk arra, hogy mi magunk is milyen fontosnak tartjuk, hogy egy adott munkában, feladatban, amelyhez mi értünk, szabadon döntsünk. Tesszük ezt azért, mert a legjobb eredményt akarjuk. Mivel Isten alkotta a világot és az embert, így ő a szakértője és a legjobbat akarja a világnak és nekünk. Bízzunk Istenben akkor is, amikor nem azt kapjuk, amit akarunk vagy amiért futunk, mert mi a könyörülő Istenéi vagyunk. Ámen.