„Az Úr egy éjjel látomásban ezt mondta Pálnak: Ne félj, hanem szólj, és ne hallgass: mert én veled vagyok, és senki sem fog rád támadni és ártani neked….” (ApCsel 18,9–10a)

Pálnak ellenséges környezetben kellett Krisztusról bizonyságot tennie, amikor az Úr látomásban megszólította. Milyen jó lenne - gondolhatja az ember -, ha Isten ilyen nyilvánvalóan szólítana meg, amikor a félelem és az aggodalom ránehezedik  a lelkemre. Milyen jó lenne egy ilyen látomás, amelyben bátorít, biztat az Úr. De valóban elhinné az ember, hogy maga Isten szólítja meg? Vagy csak egy egyszerű álomnak gondolná? Isten mindig maga döntötte el, hogy miként közeledik az emberhez, milyen formáját választja annak, hogy közölje akaratát, bátorítását. Nekünk Igéjét adta. A Szentírás üzentein keresztül keres meg minket, szól hozzánk és a Szentlélek által szólítgat minket. Megérzi és tudja az ember, ha Isten beszél hozzá. Mindegy, hogy látomás vagy az Ige és Szentlélek szava. Pál félelmei ellenére, Isten bátorításával, végezte tovább szolgálatát. Ma minket is bátorít: ne félj, veled vagyok, senki nem fog ártani neked. Menjünk és tegyük, azt amit ránkbízott. Ámen.