„Jézus azt mondta nekik: Én vagyok az élet kenyere: aki énhozzám jön, nem éhezik meg, és aki énbennem hisz, nem szomjazik meg soha.” (Jn 6,35)

   Egy UNICEF statisztika szerint a világ népességének a tizede éhezik. Rettenetes ezt számokban is kifejezni,  Európa teljes népessége kb. ilyen nagyságrendű. A nélkülözés hátterében sokszor a nincstelenség áll, de nem csak. Milliók éheznek, szomjaznak a felelőtlenség, a közömbösség miatt is. Milliókra rúg azok száma is, akik kiváltságos helyzetükkel visszaélnek, mert fukarkodva vagy féktelenül tékozolva kezelik Urunk éltető ajándékait. Ez is elszomorító.

   Jézustól sokszor kértek jelet, vagy valamilyen csodát a kétkedők, hogy végre ők is hinni tudjanak. Legalább olyan jelentőset, mint a választott népet negyven évig tápláló, áldásként hulló mennyei „kenyér”, a manna. A hitetlenség ma is előbb jelet és csodákat akar látni. Csak a szükség juttathat oda, hogy végre felismerjük: maga Jézus a jel? Eljött azért, hogy hozzá menjenek, "akik éhezik és szomjazzák az igazságot". A könyörületességben, a megbocsátásban és szeretetben kiteljesedő igazságot. Az Isten igazságát. Erre hív és ilyen életre bátorít ma is. Keressük hittel, áldásaiért pedig áldjuk keresztyéni felelősséggel. Ámen.