„Minden szabad nekem, de nem minden használ. Minden szabad nekem, de nem válok semminek a rabjává.” (1Kor 6,12)

     Éles határvonalat húz a keresztyének és a többiek közé a szabadság értelmezése. Keresztyén oldalról nézve ez a határ ott van, ahol a szabadság szabadosságba megy át, vagyis az ember haszontalan, sőt káros dolgokat enged meg magának. Isten gyermekei egy életen át tanulják, hogyan lehetnek "polgártársai a szenteknek és cselédei az Istennek" (Ef 2,19). A modern embernek nincs könnyű dolga, amikor dönteni próbál, hogy mi az, ami hasznos, és mi az, ami nem. Túl sok az információ, túl sok a kísértés, talán nem véletlenül. Kétezer év felhalmozott tudása, tapasztalata áll rendelkezésünkre, de nem vagyunk hajlandók használni, élni vele. Újra és újra belefutunk a már ezerszer nekünk állított csapdába, hagyjuk magunkat lekötözni minden értéktelen csillogással. Igazán ideje komolyan átgondolni, hogy mi az, ami használ, és csak azzal foglalkozni! Ámen.