„Úgy tekintsen minket minden ember, mint Krisztus szolgáit és Isten titkainak sáfárait.” (1Kor 4,1)

     Krisztus földi anyaszentegyházának képe, tekintélye nagyon sok tekintetben azokon áll, akik előljárók, képviselők. Lelkipásztorok, papok, püspökök, szerzetesek mind Isten titkainak sáfárai, Krisztus szolgái. Különleges helyzetük van, ami nem kiváltságokat jelent (ha mégis, akkor valami félrement), hanem kötelezettséget. "Mi bolondok vagyunk Krisztusért" (10.v.), mondja Pál, és ez nagyon is találóan írja le azt a helyzetet, amiben Krisztus szolgáinak mindenkor Isten előtti elszámolással, de az emberek felé is elköteleződéssel kell végezni a szolgálatot. Jaj az embereknek, ha csak azt fogadják el Krisztus szolgáitól ami tetszik nekik, és jaj a szolgáknak, ha nem azt hirdetik, ami Istennek kedves! Bárki, aki próbálta már Isten valamely titkát másokkal megosztani, tudhatja, mennyi ellenállásba, értetlenségbe, elutasításba ütközik. Ezért kell nekünk, Isten gyermekeinek összefognunk, közösségben eggyé válva engednünk, hogy Szentlélek munkálkodhasson bennünk! Ámen.