„Mert ti, testvéreim, szabadságra vagytok elhívva; csak a szabadság nehogy ürügy legyen a testnek, hanem szeretetben szolgáljatok egymásnak.” (Gal 5,13)

     Nem tudhatjuk, mit jelentett az apostolok korában a szabadság. Milyen lehetett a birodalomban élve egy teljhatalmú császár alattvalójának lenni? Ahhoz képest a szocializmus nálunk megélt formája már a szabadság fellegvára lehetett. Milyen vágyakozva néztük a szabadnak gondolt nyugatot, ahol vallást, nyelvet, eszmét bárki tetszése szerint gyakorolhatott! Aztán megéltük mi is a felszabadulást, a nyitást, jogaink gyarapodását. És pillanatok alatt kiürültek templomaink, eltávolodtunk egymástól, a jólét vált egyetlen meghatározó tényezővé. Szinte kísérteties, ahogy Pál előre vetíti a szabadság árnyoldalát: ürügy a testnek, a kívánságnak, az önzésnek. Tudjuk még egyáltalán, mit jelent szeretetben egymásnak szolgálni? Családban, gyülekezetben, közösségekben van még gyakorlata ennek? Lehetne többet, jobban szolgálni? A választ mindenki keresse meg magának! Ámen.