„Amit pedig szóltok vagy tesztek, mind az Úr Jézus nevében tegyétek, hálát adva az Atya Istennek őáltala.” (Kol 3,17)

  Óriási felelősség bárkinek a nevében szólni. Egyrészt, mert illik tisztában lenni azzal, hogy mit gondol, és hogyan nyilatkozna az, akinek ideiglenes, vagy állandó szóvivője lettem. Másrészt, akinek nevében akár „ad hoc” módon akár „permanens” jelleggel beszélek, annak szükségszerűen az elveit és ügyét is képviselem (NB. A követek kivégzése, illetve bántalmazása rettenetes inzultusnak számított a diplomáciában, ugyanis küldöttként közvetve az uralkodót képviselte).

 Pál apostol az – általánosan minden hívő emberre - de személy szerint rá is vonatkozó felelősségre utalva vallja: Jézus nevében szólni és cselekedni, nem kisebb felelősség, mint a hatalmas Atya Isten képviseletében követjárást vállalni. Emlékeztető is egyben, hogy az Úr maga is követségbe jött hozzánk emberekhez. Szavai, tettei, áldozata, feltámadása és Lelkének ereje által egy új, élő szövetségre hív minden embert. Áldjuk mi is érte!

 Ámen.