„Rejtekhelyem és pajzsom vagy, igédben reménykedem.” (Zsolt 119,114)

  Érdekes, néha szavak mögé rejtőzünk. Ez is olyan „fából, vaskarika” - nemde? Már-már lehetetlen, elképzelhetetlen dolog. Mégis működik. A szavak győzelmet hozhatnak egy vesztésre álló perben. A szavak eredményessé tehetnek egy béketárgyalást. Vitákat zárhatnak le és magyarázatul szolgálhatnak tévedéseinkre. Az nem titok, hogy a szó veszélyes fegyver, de - nem csak az - lehet menedék, bástya, pajzs is.

  Emberek előtt meglehet… azonban Isten előtt, soha nem lehet szavaink mögé rejtőzni. Előtte nem működik a magyarázkodás, a terelés, a féligazságok sem menthetnek fel. Bűneink terhe alatt összeroskadtunk? Istennél az nem valami ismeretlen, elképzelhetetlen állapot, hanem igazi kegyelmi idő. Ahol a testet öltött Ige megjelent, az üdvözítő kegyelem érvényre jut. Pajzsunk és egyetlen reménységünk Jézus Krisztus lesz. A dicsőség ezért egyedül Istent illeti ma is. Úgy legyen! 

   Ámen.