„De eljön az óra, és az most van, amikor igazi imádói lélekben és igazságban imádják az Atyát…” (Jn 4,23)

     Az Atyával való kapcsolatunk belső, lelki, sallangmentes, tehát semmilyen külsőség nem tartozéka. Azonban ahhoz, hogy ez a kapcsolat létrejöjjön, előbb meg kell ismernünk, be kell fogadnunk őt. Évszázadok óta ezt a feladatot látja el (jól vagy rosszul, nem kérdés tárgya most) az egyház: megismertetni Istent az emberrel. Jézus maga a lehető legtisztább forrásként hozta közel az Atyát a fiakhoz. Az apostolok ennek a tiszta forrásnak az üdeségével tudtak bizonyságot tenni, evangéliumot hirdetni. Évszázadok alatt a szájról-szájra, embertől-emberig ható evangélium mellett megjelentek az intézmények, épületek, az istentisztelet külső jegyei. De az az óra most is tart, amikor a lelkünkben mindenek előtt Isten kap helyet, szavainkban és cselekedeteinkben pedig az ő igazsága tükröződik. Ámen.