„Tartsd meg parancsaimat, hogy élj, tanításomat őrizd, mint a szemed fényét!” (Péld 7,2)

 „Szemünk fénye” - leggyakrabban utódainkat emlegetjük így, de olykor szellemi, lelki, tárgyi értékeink jelentőségére is ezzel a kifejezéssel utalunk. A tárgyi örökség nyilvánvalóan az örökös létezésében nyer igazán értelmet. Egyébként minden javunkat az utolsó morzsáig fel lehetne élni. A szellemi és lelki értékekről viszont másképpen gondolkodunk és gondoskodunk. Értéktartóbbaknak vélnénk ezeket? Netán elévülhetetlennek és elavulhatatlannak gondoljuk? Lehet, hogy tartósabbnak tűnnek, de a tárgyi javakhoz hasonlóan veszendőek a lelki és szellemi örökség legdrágább értékei is. Emlékezetünk rostáján nem marad fenn minden tanítás. A parancsokat és törvényeket, pedig keletkezésüktől fogva félelemmel vegyes tiszteletből teljesítjük többnyire. A Példabeszédek könyvében is összekapcsolódik az örökös és örökség. Az igerész szerint az ismeret és Törvény megőrzése a fiak, míg továbbadása az atyák feladata. Ne feledjük, hogy mennyei Atyánk is gondoskodott erről az egyszülött Fiúban, hogy éljünk általa. Ámen