„Az Úr védelmez téged, az Úr a te oltalmad jobb kezed felől. Nem árt neked nappal a nap, sem éjjel a hold.” (Zsolt 121,5–6)

 A 121. zsoltárban ott érzem benne a földi lét értelmének tömör összefoglalását. Nagyszerűen jellemzi az emberi életet. Annak teljesen egyértelmű és világos történéseit és a megfejthetetlennek tűnő, kusza eseményeket is. Az előbbiek nem okoznak különösebb fejtörést. Leginkább hit kérdései. Akárcsak az ige kijelentése is, hogy az Úr védelmez, és az Úr oltalmaz. A fennmaradó lehetőség bizonytalanít el.

 Mert világos és egyértelmű, hogy jobb kezem felől oltalmam az Úr, de mi van a másik lehetőséggel? Mi lesz a bal oldalammal? Az is rendben van, hogy nem árt nekem (nem szúr meg – Károli Gáspár szép "magyarítása" szerint) sem a Nap sem a Hold, de annyi minden ártalmamra lehet még. Azokkal mi lesz? Az többi gondjaimmal, félelmeimmel egyedül maradok a földi vándorúton? A zsoltár emlékeztet, hogy életünk egyértelmű és zűrzavaros történései felett is az Úr őrködik. Minden körülményben biztos oltalma életünknek. Hála érte!

   Ámen.