„Vagy ha kéritek is, nem kapjátok meg, mert rosszul kéritek: csupán élvezeteitekre akarjátok azt eltékozolni.” (Jak 4,3)

 Egy alaposan és jól  lehet az előkészített tervet várhatóan egy nagyszerű eredmény, megvalósítás követ. Mi van akkor, ha még sem ez történik? Nem jól készítettük elő? Megtévesztett a „földiekkel játszó égi tünemény” és csalfa vak remény volt csupán minden számításunk? 

 Rendszerint ok-okozati összefüggést keresünk, ha nem azt kapjuk, amire vágytunk-vártunk, az apostoli tanításából kiderül, hogy a kiindulási pontot is rosszul választjuk meg. Legjobb igyekezetünket is kudarcra ítéli a mindent devalváló, tékozló, könnyelmű emberi hozzáállás. Imára kulcsolt ujjaink közül a kérés is kicsorog, mert könnyelműen sáfárkodunk Isten ajándékaival és áldásaival. A kegyelmet szolgálatra kaptuk, nem önző vágyak és hiú célok megvalósítására. Amikor mindezt felismerjük, azonmód értékessé válik minden kérés, illetve kimondhatatlanul drága lesz számunkra Isten minden ajándéka, hogy ma is hálát teremjen szívünkben. Úgy legyen!
   Ámen.