„Imádkozom lélekkel, de imádkozom értelemmel is, dicséretet éneklek lélekkel, de dicséretet éneklek értelemmel is.” (1Kor.14,15)

Lélek és értelem, íme két fogalom, amely sok érdekes dolgot feltár. A lényeg az, hogy a kettő kapcsolatban van egymással. Az eredeti kontextus a Pál levelében a nyelveken szólással kapcsolatos. Ott világosan kifejti Pál, hogy a közösség építése a fontosabb. Ha értelmes beszédet hallanak, akkor épülnek. Hogyha csak nyelveken szól magyarázat nélkül, akkor csak önmagát építi. Ő maga mondja, hogy inkább szól öt szót értelemmel, mint több ezret akár értelem nélkül. Ez a gondolat megmozgatta a világot. A skolasztikus filozófia például foglalkozott a filozófia és vallás kapcsolatával. Augustinust is emlegetik, de igazából a 11. századi Canterbury Anzelmus filozófus és teológus nevéhez fűződik a kijelentés: Credo ut intelligam ... azaz hiszek, hogy megértsek. Ezt megtoldja azzal, hogy megértek, hogy higgyek. Szerinte a hit előfeltétele a megértésnek. Ha hiszek akkor ösztönzést nyerek, hogy kutassak. Péter apostol is leírja (2Pét.1,5) hogy a hit mellé kell ragasztani a jócselekedetet és tudományt. A protestánsok követve az előreformátorokat nagy hangsúlyt fektettek erre. Nem elég az idegen nyelvű liturgia (pedig sok helyen ezzel „letudták” az istentiszteletet), hanem szükség van az értelmezésre. Így jönnek létre az anyanyelvű Bibliák. De jó! Így jönnek létre a festett képek, a freskók, a szegények és írástudatlanok „Bibliája”. Azért, hogy értsük. A hitet követően lehet, de kell is értelmezni és megérteni. Ámen.