„Amikor pedig Júdás, aki elárulta őt, látta, hogy elítélték, megbánta tettét, visszavitte a harminc ezüstöt a főpapoknak és a véneknek, és ezt mondta: Vétkeztem, mert ártatlan vért árultam el.” (Mt 27,3–4a)

     "... És akkor a főpapok visszavették a pénzt, Jézust pedig elbocsátották békével." - Lehetne ez a folytatás, de tudjuk, hogy nem így történt, és tudjuk, hogy többnyire nem így történik. A szavainknak, cselekedeteinknek következményei vannak, hozzá olyanok, amiket nem mi irányítunk, gyakran még csak befolyásolni sem tudjuk, ellenben viselnünk kell a hatásukat. A legkevesebb, hogy háromszor is meggondoljuk, mielőtt bármit indulatból mondanánk, vagy tennénk, de ez még mindig elégtelen. Ha igazán jót akarunk magunknak, környezetünknek, akkor csak olyat cselekszünk, ami biztosan jó! Tehát nincs benne semmilyen hátsó szándék, árulás, kijátszás, rontás, ami visszaüthet. Ami miatt soha, senki előtt nem kell szégyenkeznünk, megbánnunk. Amiről tudjuk biztosan, hogy Isten dicsőségét szolgálja! Ámen.