Jézus mondja: „A világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot.” (Jn 16,33b)

 Áprily Lajos szép ének-vers fordítását idézi fel bennem az igevers: „Szólj, szólj, én Istenem! – szól hangodból a jóság. A lelkem megfeszül, s a hallásban segít, és szódban meglelem az örökkévalóság jó édességeit…” (MRÉ 433,5) Az örökkévalóság lényegére ráérezni, azt megérteni nem könnyű, mert ezen a világon, vagy ha úgy tetszik ebben a világban élünk. Jézus nagyon előrelátó, amikor az mondja: „a világon sok nyomorúságotok van”. Volt, van és minden bizonnyal sok tekintetben lesz még nyomorúság. Ám ez a győzelem egyik feltétele. 

 A szánakozás Jeruzsálem felett, a magányos gyötrődés a Gecsemáné kertben, a megaláztatás a főtanács és Pilátus előtt, a Via Dolorosa, a golgotai kereszten elszenvedett kínhalál, mind a nyomorúságot idézik fel, mégis a győzelem előfeltételei. A kereszthordozás, a szenvedések elviselése önmagában is az. A hosszútűrés győzelme a test erőtlensége, az ösztönök, a fájdalom felett. Ez a győzelem a miénk is, ha így hisszük és így valljuk: Krisztus Jézus a mi Urunk, az Atya Isten dicsőségére. 

   Ámen.