„Istenem, ne maradj csendben, ne hallgass, és ne légy tétlen, Istenem! Hiszen háborognak ellenségeid, gyűlölőid fenn hordják fejüket.” (⁠Zsolt 83,2–3)

 A híres szónok, Cicero szerint: fegyverek közt a törvények (is) hallgatnak – „inter arma, silent leges”. Vélhetően innen ered a jóval ismertebb bölcsesség, mely szerint a háború nem kedvez a művészeteknek sem (lat. „inter armes, silent Musae”). Az ágyúdörgés, lánctalpak robaja, a rakéták sivítása, a jajszó és halálsikoly valóban nem kedvez az alkotásnak. Ha a zűrzavart követően fel-fel is ébred a lelkiismeret, de háború idején senki nem gondol vele. Ha lehetséges győzni, ha mégsem, legalább túlélni szeretne ember. 

  A zsoltáros is elbizonytalanodott: Vajon az Úr – az Igazság, a Törvényesség Istene is néma ilyenkor? Az Ige hangja sem érvényesül az irdatlan csatazajban, a hitetlenség éktelen zajába, az Úr ellenségeinek lármás ricsajozásába beleveszett immár a „halk és szelíd hang” is? (1Kir 19,12) Ez ma is fontos kérdés. Még fontosabb, hogy a zsoltárossal együtt mi is imádkozzunk azért, hogy Krisztus Urunk által Isten beszéde része legyen egész életünknek, az ünnepeknek és hétköznapoknak is. 

   Ámen.