"Ami az emberből kijön, az teszi őt tisztátalanná.” (Mk 7,20)

     Kedves férfiak és asszonyok, hölgyek és urak, testvéreim! Ki-ki a maga teremtett rendje-helye-feladata-szokásai szerint pár pillanatra gondolja végig a következőket (én már megtettem): 1. Naponta mennyi időt töltünk az ételünk, italunk, esetenként gyógyszereink kiválasztásával, beszerzésével, elkészítésével? 2. Mennyi ételt, italt, gyógyszert fogyasztunk úgy, hogy mások teszik elénk, vagy mások készítik elő? Ezel szemben: 1. Naponta mennyi időt töltünk a szavaink, gesztusaink, magatartásunk megválogatásával, előkészítésével? 2. Szavainkban, gesztusainkban, magatartásunkban mennyi a másoktól (akár kritikátlanul) átvett, lemásolt? Azután:  Hányszor eszünk-iszunk, etetünk-itatunk, gyógyszerezünk csak azért, hogy undorító, ehetetlen-ihatatlan káros, rossz legyen nekünk, családunknak, vendégeinknek? Ezzel szemben hányszor bántjuk, sértjük, undorítjuk tudatosan, készakarva felebarátainkat szavainkkal, viselkedésünkkel? Az elrontott ételt tálalás előtt még helyre lehet hozni, vagy ki lehet dobni. Szavaink, gesztusaink közt is van biztosan javítani, vagy kidobni való. Szánjunk rá időt, megéri! Ámen.