„János így válaszolt nekik: Akinek két ruhája van, adjon annak, akinek nincs, és akinek van ennivalója, hasonlóan cselekedjék!” (Lk 3,11)

    Keresztelő János szavai parancsként hangozhatnak, holott kérdésre válaszolva megoldást kínál ott, ahol minden veszve van. Gyakorlatilag Ádámtól és Évától kezdve minden korban, minden időben folyamatosan jelen van a félreértés, miszerint a Teremtő által kínált, ajánlott megoldásokat  parancsként értelmezzük, és jó esetben kelletlenül teljesítjük. Ezzel az a legnagyobb baj, hogy észrevétlenül hagyjuk magunkat belesodortatni kilátástalan helyzetekbe ahelyett, hogy tudatosan, értelmesen követnénk az isteni rendet. Csak egy pillanatra vegyük komolyan az ige szavait, és próbáljuk elképzelni, hogy egy, vagy legfeljebb két öltözet ruhánk van... Eközben a szemétlerakók, a vízpartok, erdőszélek tele vannak eldobott ruhákkal. És ez a pazarlásnak, természetkárosításnak csak egyetlen apró szelete! Vegyük komolyan: Mennyei Atyánk nem parancsol, hanem az egyetlen lehetséges megoldást kínálja! Ámen.