"Ha parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok a szeretetemben, ahogyan én mindig megtartottam az én Atyám parancsolatait, és megmaradok az ő szeretetében.” (Jn 15,10)

     Gyermekkorom egyik izgalmas és egyben félelmetes élménye volt sötétben végigmenni a házban. A gyakori, hosszú áramszünetek erre bőven adtak lehetőséget. Tudnom kellett, merre van az ajtó, a kilincs, a bútorok, hogy ne hiába tapogatózzak. Kamaszként már az után is végigmentem kerékpárral koromsötétben. Idegen helyen ezt nyilván nem vállalhattam volna be. Az iránymutatók, jelzések nélkül sehova sem jutottam volna. Így vagyunk Jézus parancsolataival: amikor már teljesen otthonosan mozgunk bennük, ha mindig azok irányítanak, egy idő után már nem is kell odafigyelnünk, a legnagyobb sötétségben is pontosan tudhatjuk a helyes utat. Addig azonban figyelnünk, gyakorolnunk kell, hogy el ne tévedjünk, el ne vesszünk! Ámen.