„[József] így vigasztalta őket [testvéreit], és szívhez szólóan beszélt velük.” (⁠1Móz 50,21)

 Egy-egy igevers, a teljes szövegkörnyezete hiányában teljesen értelmetlennek tűnik. Ilyen a mára kijelölt igevers is. Még úgy sem egészen érthető, ha hozzáolvassuk, hogy József miként vigasztalta a testvéreit. Az alapvető bibliai műveltség része, bizonyára mindenki ismeri, amit vigasztalás gyanánt mond: „Ti rosszat terveztetek ellenem, de Isten terve jóra fordította azt, hogy úgy cselekedjék, ahogyan az ma van, és sok nép életét megtartsa...” (1Móz 50,20) 

 Az igazi vigasztalás mindig több, mint a nagyon emberi, „fátylat rá” vagy „felejtsük el”. Isten a bűnös embert nem azzal vigasztalja, hogy úgy tesz, mintha a bűn nem is létezne”. A bűn igenis létezik, és vannak vétkesek is, de Istennek a gonosz, a rossz ellenében kezdettől van terve. A Szabadító által jóra fordítani és megtartani sok nép életét.  Nem József a Szabadító, de személye  Üdvözítőnkre mutat, aki mindig szívhez szólóan beszél, hogy megvigasztalt, örvendező testvérek lehessünk mi is Úrban. Erre törekedjünk ma is teljes szívből. Ámen.