„Arra kérlek mindenekelőtt, hogy tartsatok könyörgéseket, imádságokat, esedezéseket és hálaadásokat minden emberért, a királyokért és minden feljebbvalóért… ” (1Tim 2,1–2a)

 

      Azt is elárulja nekünk Pál, hogy mi a célja, haszna ezeknek a könyörgéseknek: "... hogy nyugodt és csendes életet élhessünk teljes istenfélelemben és tisztességben." (2b) Megdöbbentő ellentét áll fenn  az ajánlás és a gyakorlat között. Egyfelől Pál minden embert - köztük a királyokat, feljebbvalókat - imádságos figyelmünkbe ajánl, ezzel finoman jelezve, hogy nem beleszólnunk kell mások életébe, sem kezünkbe venni nem kell a magunk sorsát, hanem Istenre bízni. Másfelől itt van mindennapjaink gyakorlata, ahol majd mi eldöntjük, leszervezzük, megszavazzuk, segítünk magunkon, hogy Istennek már ne legyen dolga velünk... Bár naponként gyermeki minőségben szólítjuk meg Mennyei Atyánkat, mégis megannyiszor nélküle, vagy éppen ellene gondolkozunk, cselekszünk. Ezért fontos, hogy tudatosan, szervezetten egyedül és együtt is Istenre bízzuk magunkat és minden embert! Ámen.