„Láthatatlan valóját, azaz örök hatalmát és istenségét meglátja alkotásain az értelem a világ teremtésétől fogva. ” (⁠Róm 1,20a)

 

      Rendkívül összetett az ember látása: a szem és az értelem együtt megszámlálhatatlan variációban képes visszaadni ugyanazt a képet. Vegyük a parázna asszony történetét (Jn 8,1-11): az írástudók egy jó alkalmat látnak Jézus sarokba szorítására, a zsidók mindnyájan égbekiáltó bűnt és kötelező megkövezést, Jézus pedig a megtisztulás lehetőségét. Nyilvánvaló, hogy látásunkat döntően befolyásolja az értelem, méghozzá a felhalmozott tudás, tapasztalat és a pillanatnyi lelkiállapot, indulat szerint. Ezért lehet tömegeket nagyon rövid idő alatt felhergelni, és ugyanakkor lecsillapítani. Egy-egy ideológia mentén akár családtagokat szétválasztani, egymás ellen fordítani. Isten alkotásában gyönyörködni, vagy Isten létét is tagadni. Aki alázattal, csodálattal keresi Istent a teremtésben, az örökkévalóság szolgálatában áll. Rajta nem lesz úrrá pillanatnyi érdek, vagy indulat. Ámen.