"Áldott legyen az Isten, mert nem utasította el imádságomat, szeretetét nem vonta meg tőlem." (Zsolt. 66,20)

Különösen cseng füleinkbe ez az ige Anyák napja reggelén. Ma rogate vasárnapja van, amikor a szükséges, a helyes imádkozásra, a szüntelen imádkozásra buzdít az ige. Az imádság az ember természetes felelete, hálaadása Isten szabadítására, hűségére. Valahogy úgy érzem, hogy a szülői tiszteletbe bele van építve az Isten-dicséret. Szüleink jellemében felfedezünk valami rajtuk túlmutató vonást, amely a Teremtőre utal, és ezért tiszteljük őket. Ezzel kétszeres istendicséretet gyakorolunk, és egyúttal isteni parancsot töltünk be. Ahogyan Isten kérést meghallgató Isten, úgy a drága édesanyák kérést meghallgató, bennünket el nem utasító teremtmények, akik a szeretetet soha nem vonják meg gyerekeiktől, hogyha ismerik az Isten akaratát. Méltó azért, hogy ma hálát adjunk az édesanyákért.

Dsida soraival adjunk hálát értük:

...Köszönöm Istenem az édesanyámat! Amíg ő véd engem, nem ér semmi bánat. Körülvesz virrasztó áldó szeretettel, értem éjjel-nappal dolgozni nem restell. Áldott teste, lelke csak érettem fárad, köszönöm Istenem az édesanyámat! Köszönöm a lelkét, melyből reggel, este imádság száll Hozzád, gyermekéért esdve.Köszönöm a szívét, mely csak értem dobban, itt e földön senki sem szerethet jobban! Köszönöm a szemét, melyből jóság árad, Istenem köszönöm az édesanyámat! ...köszönöm! Ámen.