"Fölcserélték dicsőséges Istenüket növényevő bika képmásával." (Zsolt. 106,20)

Pünkösd reggelére ébredve megmosolyogtam magamban a választott népet, ahogy az igét elolvastam. Milyen együgyűek ezek az emberek. Olyanok, mint a tudatlan kisgyermek, aki ha elé tesznek egy nagy, csillogó üveggolyót és egy szerény fénnyel rendelkező drágakövet, hogy válasszon közülük, ő az értéktelen üveggolyót veszi el.

Közben Valaki eszembe juttatja azokat a választási alkalmakat, mikor én is rosszul döntöttem. Lefagyott a mosolyom. Rádöbbentem, hogy amikor a holnap, a jövő, az egészség, a boldogság és a boldogulás szorító kérdéseiben választanom kellett, bizony volt, hogy együgyűen döntöttem. Ha mégsem így történt, az nem az én érdemem, nem az én bölcsességem volt. Köszönöm Istennek, hogy így kezdhetem az ünnepet. Bűnbánattal és hálaadással. Kérni fogom, de kérjük mindnyájan, hogy a Szentlélek Isten mindig emlékeztessen arra, hogy mindig, minden helyzetben az Isten a legjobb választás számunkra. Ámen.