"Gondolj Teremtődre ifjúságod idején, míg el nem jönnek a rossz napok, és el nem érkeznek azok az évek, melyekről ezt mondod: nem szeretem őket!" (Préd. 12,1)

     Mikor késő Istenre gondolni? Sohasem! Mikor késő Istenre gondolni? Mindjárt... 

Mindkét válasz igaz, és mindkettőben benne van a másik is. Ezért járnak templomba jellemzően az idősek és ezért nem lehet elég korán elkezdeni a gyermekek vallásos nevelését. 

     Jób szavai csengnek a fülemben: "Ha már a jót elvettük Istentől, a rosszat nem vennők-é el?" Kortársai közt aligha nem egyedül állt ezzel a hitvallással, és vajon ma másképpen gondolkodik az ember, mint Jób idején? Vagy mindnyájan Jóbok lennénk? Ha az emberi élet megannyi szépsége nem visz közel Istenhez, majd az idős kor próbái fognak vinni? Vagy be kell érjünk, bölccsé kell lennünk, hogy Istenre gondoljunk? Meglehet, de legalább fogadjuk meg egy bölcs ember tanácsát ma reggel... Ámen.