"Isten pedig hűséges, és nem hagy titeket erőtökön felül kísérteni; sőt a kísértéssel együtt el fogja készíteni a szabadulás útját is, hogy el bírjátok azt viselni." (1Kor. 10,13b)

     Keresztyén életünk egyik nagy kérdése, hogy Isten miért visz minket kísértésbe? Vannak, akik a kísértést a Sátán számlájára írják, mintha Isten szemet hunyna adott pillanatban afölött, ami történik velünk. Jób története világosan mutatja, hogy Isten rendelkezik a kísértések, próbák felett is. A "Mi Atyánk" még világosabbá teszi: "ne vígy minket a kísértésbe".

     Személyes meggyőződésem, hogy a kísértés elengedhetetlen része a tanítványságnak. A mi Urunk pontosan ismeri képességeinket, korlátainkat, mi azonban ki kell tapasztaljuk azokat. Hozzáteszem, a lustaságunkat is ismeri, és a kísértések kiváló eszközök az éberségünk fenntartására. Nem kísért erőnkön felül az Úr, a szabadulás útja is készen áll: álljunk elébe hát a kísértéseknek. Nem szégyen, nem büntetés a kísértés, hanem mint sportolónál a napi edzés, hozzájárul, hogy mind közelebb kerüljünk a célhoz: Isten országához.Ámen.