„Az Úrtól jön a szabadítás. Legyen áldásod népeden!” (Zsolt 3,9)

  Egy konfliktushelyzet költői lenyomata a 3. zsoltár. Dávid zsoltárai többnyire összekapcsolódnak az általa átélt eseményekkel, amelyet a krónikások is feljegyeztek. A viszály alakulását mindenki másként látja. Másként értékeli az, aki kívülről szemléli, és egészen másként indokolja meg az, aki érintett benne. A külső megfigyelő az erőviszonyokra figyel a trónviszály rendjén. Dávid viszont menekül. Absolon elől, az értelmetlen konfliktus elől. Pontosan érzékeli, hogy a személyes, belső viszály, az összetűzések, perpatvarok nem csak a családban támaszthatnak áthidalhatatlan szakadékot a felek között. Hatással vannak a népre is. Mégis mindvégig másként kezeli a konfliktust, mint a külső szemlélők. Azzal a hittel és lelki békeséggel, hogy a megoldás az Úr kezében van. Dávid király így fogalmaz: „Lefekszem, alszom és fölébredek, mert az Úr támogat engem.” (6 v.).

  Isten támogat minket is. Elküldte a Szabadítót, Krisztust értünk a világra. Válság idején, akár személyesen érint, akár kívülálló szemlélők vagyunk kérjük hittel mi is az Urat: „Legyen áldásod népeden!”.

    Ámen.