„Jézus ezt is mondta: Úgy van az Isten országa, mint amikor az ember magot vet a földbe, azután alszik és felkel, éjjel és nappal: a mag sarjad és nő, az ember pedig nem tudja, hogyan. Magától terem a föld […].” (Mk 4,26–28a)

 Rengeteg rejtélyes dolog történik körülöttünk, amit nem tudunk megfejteni. Isten országát is könnyebb úgy kezelni, mint valami térben és időben távoli helyet és korszakot, ahol Krisztus az Úr. Általában így gondolkodunk, amíg úgy véljük, hogy az Ő „országolásának” - mai kifejezéssel élve - uralmának nincs hatása a életünkre, hétköznapjainkra. Néha úgy gondoljuk, az is rendben van, ha mindez nem érdekel. A napszakok úgy is változnak. Az éjszakára nappal jön. A nappalra újabb éj. Az ember alszik és felkel. Minden a maga rendje szerint történik. Látszólag! Vagy mégsem?

  Jézus szerint a gabonamagnak szükségszerűen át kell „élnie” a halált is, hogy termést hozzon. Nem magától, hanem Isten gondviselő irányítása alatt terem a föld és tevékenykedik az ember. Rácsodálkozni lehet és szabad, kételkedni felesleges. Ma is emberé a munka, de az örökkévaló Istené az áldás. Életünkön is, hogy a magától értetődő és természetesnek tűnő dolgokért is tudjunk mindenkor hálát adni. 

   Ámen.