„Mert az ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk. ” (⁠Ef 2,10)

 

      Nagyon szépen fogalmazza meg az apostol a keresztyén ember hivatását, célját: az Isten által előre elkészített jó cselekedetek szerint élni. Ahogy olvasom, olyan érzésem támad, mintha egy kerítésen át az Éden kertjébe néznék be vágyakozva... Ott van máig háborítatlanul, valamikor az embernek is ott volt a helye, de már nem mehet vissza, ki lett tiltva, mert nem engedelmeskedett Istennek. Ha valamennyien teljes erővel, akarattal, kitartással a jó cselekedeteket tekintenénk fontosnak minden más előtt, az Édenhez hasonló békességben, szépségben élhetnénk. De ma is olyan engedetlenek vagyunk az Alkotó iránt, mint első szüleink, így azután háborúság, viszálykodás, meg nem értés az osztályrészünk. Pedig Krisztus Jézusban nem eltiltva vagyunk, hanem éppen felhatalmazva, hatalmas erővel támogatva, hogy jóvá tegyük, amit elrontottunk. Ne csak várjuk, hogy a jó dolgok megtörténjenek, hanem tegyünk jót mindenkor, mindenkivel! Ámen.