„Mert az az Isten iránti szeretet, hogy parancsolatait megtartjuk, az ő parancsolatai pedig nem nehezek.” (1Jn 5,3)

Csak szavakkal szeretni Istent valóban egyszerűbb, de mégis súlyos terhet jelent, mert megszólal lelkiismeretünk, hogy nem tettük meg, amit parancsolt nekünk. Azért van ez így, mert az Úr a maga képére és hasonlatosságára teremtett minket. Ahogyan Istennel a szó és tett egyet jelent, azaz, amit mond meg is teszi, úgy mi is akkor vagyunk önazonosak, amikor sikerül meg is tenni, amit mondunk. Parancsolatai valóban nem nehezek, csak nehezünkre esik megtenni, amit Isten mond. Ez akkor történik meg, amikor magunkat jobban szeretjük, mint Istent. Valóban nehéz túllépni magunkon. Vágyaink, sértődöttségünk, szabad akaratunk megnehezíti az engedelmességet. Amikor azonban sikerül legyőzzük önmagunkat és megtartjuk, amit az Úr parancsolt, akkor rádöbbenünk, hogy ez a jó nekünk. A mi Urunk a legjobbat akarja nekünk, mert szeret minket. Viszonozzuk szeretetét engedelmességgel, hogy megtapasztaljuk áldásait életünkben. Ámen.