„Vajon Isten nem szolgáltat-e igazságot választottainak, akik éjjel-nappal kiáltanak hozzá? És várakoztatja-e őket? Mondom nektek, hogy igazságot szolgáltat nekik hamarosan.” (⁠Lk 18,7–8a)

 

      Természetes, hogy szeretnénk az akaratunkat érvényesíteni. Szeretnénk a vágyainkat beteljesíteni. Szeretnénk, hogy az általunk elgondolt jó rend szerint történjenek a dolgok. A kérdés az, hogy akaratunk, vágyaink, gondolataink mennyire vannak harmóniában a Teremtőjével? Amikor nincs meg a harmónia, tudunk-e váltani, átírni, esetleg türelemmel lenni? El tudjuk fogadni, ha mások a jóért rosszal fizetnek, igazságtalanok, ellenségesek? Elfogadjuk, hogy ennek is oka és célja van? Nem várja Isten, hogy némán, összeszorított szájjal és ököllel tűrjünk, nem lemondást vár, hanem arra biztat, hogy következetesen tőle kérjük, és várjuk az igazságot. Jó reménységgel, gyermeki bizalommal, kitartó könyörgésekkel maradjunk szüntelen Isten közelében! Ámen.